COMITATUS ALBENSIS
MIX–MMIX

Szent István király tette és alakja korszakos jelentőségű hazánk, a magyarság és megyénk történelmében. S ezt nem csak a kései utókor fedezte fel, hanem már a XI. századi kortársak is tudták. Szent Istvánnal gyökeresen új vette kezdetét históriánkban. A korai középkor ezt a tiszteletet többféleképpen is kifejezte. Elsősorban azzal, hogy 1083-ban szentté avatták, de első királyunkat tisztelték meg azzal is, hogy rá vezettek vissza minden jogot és kiváltságot.

Szent István vált minden szabadság eredőjévé és letéteményesévé. A hús-vér emberből, az uralkodóból az évtizedek, az évszázadok múltával nemzeti jelkép lett, a személyéhez kötődő vagy kapcsolt tárgyak, földi maradványok nemzeti erek lyévé nemesültek.

Amikor 1038. augusztus 15-én lehunyta szemét a király, a valaha élt legjelentősebb magyar államférfi távozott az élők sorából. Szent István elévülhetetlen érdeme a magyar állam Kárpát-medencei méretekben történt kiépítése, s ezzel a tettével megteremtette a magyarság politikai egységét. Hozzáigazította, átvételre, alkalmazkodásra késztette a magasabb kultúrák fellegvárait feldúló, félnomád életet élő nép politikai struktúráját a korszerű, európai modellhez.

Az európai elemekkel, műveltséggel ötvöződött magyar állam és kultúra a haladó történelmi folyamatok fő sodrához kapcso lódott. S ez tette első királyunkat történelmünk egyik legnagyobb államférfijává, ugyanis következetes államalapí tó, vármegye- és egyházszervező munkájával olyan államot hozott létre, amely több mint egy évezred múltával ma is létezik.

Fejér vármegye több szállal kötődik első királyunkhoz. 1009-ben a Veszprémi Püspökség joghatóságát meghatározó oklevélben említik első ízben Fejér vármegyét. Uralkodásának második évtizedében Esztergom mellett a vármegye székhelyét, Székesfehérvárt emelte a fiatal ma gyar állam egyik központjává. Apja, Géza nagy fejedelem központjától, a várdombtól keletre vetette meg a maga és családja temetkezőhelyéül szolgáló bazilika alapjait, életre hívta a székesfehérvári prépostságot, azt az egyházi testületet, amely a kora középkori magyar művelődés egyik fellegvárává vált.

Politikai, gazdasági, kereskedelmi döntések emelték a megyeszékhely rangját és jelentőségét. Hazánk híd lett a német– római és a bizánci császárság között azáltal, hogy Szent István király megnyitotta a megyénken is átvezető Jeruzsálembe vivő zarándokutat. A népvándorlás óta Európa vérkeringéséből kiszakított terület Nyugat és Kelet között a fő szárazföldi útvonal lett, amelyen nem csak zarándokok meneteltek, hanem anyagi javak és eszmék is áramoltak, hogy az addig félreeső Magyarországot Európa szerves részévé avassák.

Dr. Erdős Ferenc
a Fejér Megyei Levéltár igazgatója